2014. április 16., szerda

 A szomorúságról



Ne hesegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön;talán öregszel ilyen pillanatokban,talán megértettél valamit,elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj, a földi tereken lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is,az örömök ,melyek eltűnnek talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak....Aztán: a szomorúság váratlan pillanatában leborítja a csodálatos,ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,s minden nemesebb lesz,a tárgyak is,az emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. a Dolgok sejtelmesebbek egyszerűbbek is igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre embernek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljes elégedett világ. Milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül..

Márai Sándor- Füves könyv/részlet/ 




Sziiiiasztook:))
Ne haragudjatok,hogy megint ennyire elhanyagoltam a blogot..aannnnyyiira tirkán ülök géphez hogy az hihetetlen..:// Noooode jövök az idézetekkel:) 
Jóó olvasgatást
puszii:*