2013. október 29., kedd
'Egy percig se félj. Olyan, hogy halál a maga nemében nem létezik. Ez
egy olyan fogalom amivel az elkeseredettek, a reménytelenek, a
csalódottak, a megalázottak és a gyengék dobálóznak. A halál egy
állapot. Az állapot, amikor már nem tudsz örülni egy ölelésnek, egy
mosolynak, egy kedves szónak sem...'
" A fény harcosai hisz.
Hisz a csodákban,és mert hisz bennük,meg is történnek.
Biztos benne hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét,és mert biztos benne,meg is változik az élete.
Bízik benne,hogy rátalál a szerelemre,és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül:-milyen ártatlan!
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja aki hisz."
Hisz a csodákban,és mert hisz bennük,meg is történnek.
Biztos benne hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét,és mert biztos benne,meg is változik az élete.
Bízik benne,hogy rátalál a szerelemre,és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül:-milyen ártatlan!
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja aki hisz."
2013. október 28., hétfő
Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is
rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen
zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak
megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem
tudtál azelőtt magadról .. érzed, hogy Te vagy a legboldogabb. És az is a
szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved
a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz
rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden
percben csak őt kívánod.
Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár
szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki,
aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek
fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat
ad.
Lélekszárnyakat.
Lélekszárnyakat.
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz,
perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod.
Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel,
köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De
te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány
magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal
ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami
mögötted van. És hazudod tovább az életet.
2013. október 12., szombat
Mindig jusson idő...Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje; Olvasni,
mert ez a bölcsesség alapkövetelménye; Dolgozni, mert ez a siker ára;
Játszani, mert ez az örök ifjúság titka; Szeretetet adni, mert gyógyítja
az embert, azt is aki adja, és azt is aki kapja; Egy pillanatnyi
mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere; Néhány kedves szóra, mert
ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.
Találni
egy srácot, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, aki
fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki
homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor
csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az
egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt, és hogy
milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz
fordulva azt mondja: Ő AZ!
Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy
egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig
elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer
végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott
hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod
magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a
helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát. Újra és
újra...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)