Ezt azoknak, akik mindent megtesznek, hogy elég jók legyenek mindenkinek, akik órákat töltenek idézetek olvasásával, hogy megtalálják a megfelelőt, akik tucatszor meghallgatják ugyanazt a zenét, mivel a dalszöveg olyan sokat jelent, akik sokkal többet érdemelnek, mint amennyit kapnak és akik hajlandóak érte küzdeni és akiknek a kívánsága hullócsillagkor elpazarolódik egy olyan emberre, akit ez sosem fog érdekelni.

Képzeld el ezt.
10 év múlva beléd botlok az utcán.
Oda köszönök neked, te pedig visszaköszönsz.
Aztán megkérdezem, hogy milyen az életed.
Te mesélsz a feleségedről és a gyerekeidről.
És amikor ezt teszed, összetöröd vele a szívem.
Nem azért, mert én esetleg nem akarnám, hogy boldog legyél.
Az minden, amit szeretnék.
Hanem azért, mert 10 éve...
Én azt képzeltem el, hogy valaki más kérdezi meg, hogy milyen az életed,
Te pedig rólam mesélsz.

Az első szerelmed nem mindig az az ember, akit először megcsókolsz, vagy az, akivel először randizol. Az első szerelmed az, akihez mindig a többit hasonlítani fogod. Az az ember, akin sosem teszed magad igazán túl, még akkor sem, amikor már meggyőzted magad, hogy tovább léptél.

Elengedlek, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved..

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél. Sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.

Hunyd le a szemed egy éjszakára, engedd, hogy a zene a belsődig hatoljon,hagyd hogy darabokra zúzzon, majd felépítsen újra, hogy más szemmel lásd a holnapot.!!

A szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! Milyen rettenetes az, ha az egész világ olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az ember. És a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb, mint az álom. A világban mindennek súlya van, a boldogsághoz mindennap meredek út vezet. És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek.

Ő volt az első igaz szerelmem. Az első szerelem pedig belemarja magát a lélekbe,aztán időnként a felszínre tör..

Ha elszomorodsz, ha tehetetlennek érzed magad, ha pillanatnyilag úgy érzed, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszítheted el azt, ami életben tart: a reményt.

Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.

Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe: lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.

Egy ideig futni fog utánad, de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja... Túl fog rajtad jutni. És pontosan ebben a pillanatban az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.

:))

Néha nem csak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak is, amelyekről tudod, hogy nem fognak még egyszer megtörténni.

Az élet nem az óvatosságról szól! Hanem a kockáztatásról a boldogságról és az azt követő csalódásokról.!

Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle...

:')

végeztem a könnyekkel ,végeztem a fájdalommal!

..