Jobb szeretni valakit, aki messze van és epedezik azért, hogy veled legyen, mint szeretni valakit, aki még közel is van, de nem törődik azzal, hogy lásson téged.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

Én hiszek benned. Annak ellenére, hogy minden második rezdüléseddel elbizonytalanítasz. Annak ellenére, hogy néha napján kutyába se veszel, én valamiért mégis hiszek benned, bennünk. Hiszem, szent meggyőződésem, hogy ha két embernek együtt kell lennie, hát nincs se szélvész se orkán vagy egy másik nő, aki ennek az útjába tudna állni. Lehet a legbutább szőke, a legcsintalanabb mosollyal, akkor sincs elég ereje hozzá, hogy két olyan ember közé álljon, akiknek már megvan a végzete. Én ebben hiszek. A szerelem fel nem fogható erejében és abban, hogy egy nap majd minden elem a helyére kerül.

Minél mélyebbre kerülsz, annál jobban értékeled majd a magasat. Minél jobban fázol, annál jobban fog esni a melegség. Csak az tudja igazán értékelni a jót, aki a rossznak minden skáláját végigénekelte. Érezd át a negatívot, értékeld, fürödj meg benne. És ha minden porcikád érzi már, ha a csontodig hatolt, akkor vagy felkészülve újra a napfényre, akkor nem fogja égetni a bőröd. Bármilyen forró is lesz, sütkérezni fogsz benne.

Amit ez a lány a külvilágnak mutat, az csak egy álarc... El sem tudod képzelni, hogy valahol mélyen neki is mennyire fájhatnak dolgok. Erős lány... Amikor legszívesebben csak sírna, ő akkor is nevet..

Kapaszkodnom kellett volna beléd, nem kellett volna, hogy elengedjelek..

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el..