2013. július 26., péntek

Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, ott hagytam volna nálad.
A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát..
A szerelem olyan, mint a fejsérülés. Beleszédülsz, azt hiszed, meghalsz, de túléled. Általában.
A való életben a fiúk nem rohannak vissza hozzád az éjszaka közepén, és nem surrannak be az ablakodon. Csak ott hagynak és aztán többet egy szót sem szólnak hozzád.
Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból vannak, meg részecskékből. Nézőpontokból vannak, képekből, emlékekből, megaláztatásokból, elveszett reményekből...
'Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy.
- Mit keres? 
- Egy életen át tartó pillanatot.
Képzeld el magadat, teljes valódat, az álarcok nélküli éned. Majd képzeld el a többi embert, akik a félelem, a kételkedés, a bizalmatlanság tégláiból emelnek maguk köré falat. ...félned kellene tőlük. Mégis ők félnek. Tőled. A bátorságodtól.

Azzal, hogy egy fontos ember kilép az életedből, gyakran egy részed is elillan. Olyan ez, mintha kitépnének belőled egy darabot. Egy darabot, melyre egy halk sóhaj, egy elfojtott könnycsepp emlékeztet csak


Magam sem értettem, miért csináltam ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy azért beszéltem így, hogy még jobban magamhoz láncoljam, vagy azért, hogy szabadon engedjem
Amikor valakit tényleg szeretsz, csak arra törekedsz, hogy neki boldog élete legyen. Még ha te majd bele is halsz, akkor is csak arra tudsz gondolni; hogy végig csinálod, és a végén neki jó lesz. Hisz minden egyes könnycseppet azért ejtesz, hogy ő annyiszor képes legyen mosolyogni.
Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal?

2013. július 22., hétfő

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest a tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.-
A pillanatnak élj és örülj a legkisebb dolognak is!
Ha választanod kell köztem és ő közte…válaszd őt,mert ha szeretnél nem lenne ő..

2013. július 15., hétfő


Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.

2013. július 1., hétfő


Rájöttem, hogy a hiányzol nem mindig azt jelenti, hogy vissza akarlak kapni. Van amikor csak annyit jelent, hogy eszembe jutottál, és remélem jól vagy.
Nem elhagysz, hanem futsz. És amit nem tudok kitalálni, az az, hogy valami olyasmi felé futsz, amit akarsz, vagy valamitől elfutsz, mert félsz, hogy akarni fogod.

Csak néha éreznéd azt, amit én érzek. Csak néha keresnél, ha nem is kérlek. Csak néha törődnél velem, ahogy elvárom. Csak néha letörölnéd könnyeimet, ha látod...
...
Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni...
Az ember rádöbben: azért nyomasztja valami, mert ragaszkodik hozzá.
            
Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a 
homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad"                                                                                                                                          


Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.