Ne hesegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön;talán öregszel
ilyen pillanatokban,talán megértettél valamit,elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges
hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj, a földi tereken lehorgasztott fővel,
az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök
fantomjai után koslatva. Először is,az örömök ,melyek eltűnnek talán nem is
voltak igazi örömök. Emlékezz csak....Aztán: a szomorúság váratlan pillanatában
leborítja a csodálatos,ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,s minden
nemesebb lesz,a tárgyak is,az emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről
látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. a Dolgok
sejtelmesebbek egyszerűbbek is igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín
derengésben. Egyszerre embernek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam
nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és
kibírhatatlan lenne egy teljes elégedett világ. Milyen szomorú lenne a világ szomorúság
nélkül..
Márai Sándor- Füves könyv/részlet/
;)