Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában egy óriási csalódás.

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol..

Aki már egyszer veszített valami fontosat, az mindig félni fog. mindig ott lappang, ott lesz a levegőben, mint egy kialakulni készülő rozsda. belülről marja a boldogságot...

...Pff :D 

Nem számít, milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy.
Hazáig követ, megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindig felkavar,
 de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak.
Talán az, hogy mindezt átéljük, ez segít tovább lépni, és hajt előre.
Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.

Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.

..

:') 

B

Bizony ...

Ha szeretsz valamit, sosem engedheted el, még egy pillanatra sem, különben örökre elveszik.