2013. június 28., péntek
Az emberek egész életedben meg akarják majd mondani, hogy ki vagy. Csak vissza kell ütnöd és azt mondani: 'Nem, ez vagyok én!' Azt
akarod, hogy máshogy nézzenek rád az emberek? Érd el! Ha azt akarod,
hogy megváltozzanak a dolgok, menj és változtasd meg őket, mert ebben a
világban nincsenek tündérkeresztanyák.
Ne
aggódj. Jön majd, felforgatja az életedet, és mindent felülír. Érezni
fogod, ha itt az ideje. Kapálózhatsz, ellenkezhetsz, ha eljön az idő,
semmit sem fogsz tudni tenni ellene. De addig élvezd azt, ami van. Ami
jön, ami az életed, mert a pillanatok nem jönnek vissza. Nem lesznek ott
még egyszer, csak hogy te kiélvezd őket. Vedd észre, lásd meg, a
csodát, mindent, ami körbevesz, mert addig, amíg nem tudod kinyitni a
szemed, meg sem láthatod azt, aki még különlegesebbé, és még teljesebbé
varázsolja az életedet.
2013. június 25., kedd
2013. június 20., csütörtök
2013. június 18., kedd
Geoffrey
Chaucer azt mondta: ,, Az idő begyógyítja a sebeket ". De azt nem
említette, hogy azok a sebek milyen hegeket hagynak maguk után. A
fájdalmas dolgok maradandó nyomot hagynak bennünk. Nem feltétlenül
fájnak még, de mindig ott lesznek emlékeztetőként, mint egy emlék. És
ahogy múlik az idő, az emlékek talán megfakulnak. De a hegek mindig ott
lesznek, hogy emlékeztessenek mi történt. Mit éltünk meg, mit éltünk
túl.
Ha
találkozol egy olyan fiúval, aki a legjobb barátod, akivel jókat tudsz
együtt nevetni, és hogyha sírsz, melletted áll és megvigasztal téged,
akkor valami megüti a szívedet, ami több, mint a szeretet. Majd meg
fogod látni, az élet nagyon nehéz tud lenni, s olyan fiút kell találnod,
aki nem nehezíti az életed, hanem segít végigcsinálni.
2013. június 12., szerda
2013. június 11., kedd
néha azért elég viccesek az emberek... azt érzem, hogy ha most nem jövök ki vagy valahogy nem szabadulok meg,akkor olyat mondok amivel megbántom őket, de nem is lenne rossz megmondani nekik amit tiszta szívből gondolok..csak az a vicces,hogy ők gondolkodás nélkül meg tudnak bántani..akkor én miért figyeljek oda...
2013. június 7., péntek
Megértően
– több, mint megértően mosolygott. Az a fajta ritka
mosoly volt ez, teli örök érvényű megnyugtatással, amivel
négyszer-ötször ha találkozunk egy életen át. Egy pillanatra úgy érzed, ez a mosolygás maga az öröklét, s aztán neked kedvező és ellenállhatatlan elfogultsággal -rád- összpontosul. Olyan mértékben ért meg, amilyen mértékben te kívánod, hogy megértsen, úgy hisz benned, ahogyan te szeretnél hinni önmagadban, és biztosít arról, hogy pontosan olyan benyomása van rólad, amit te legjobb tudásod szerint szeretnél nyújtani önmagadról.
mosoly volt ez, teli örök érvényű megnyugtatással, amivel
négyszer-ötször ha találkozunk egy életen át. Egy pillanatra úgy érzed, ez a mosolygás maga az öröklét, s aztán neked kedvező és ellenállhatatlan elfogultsággal -rád- összpontosul. Olyan mértékben ért meg, amilyen mértékben te kívánod, hogy megértsen, úgy hisz benned, ahogyan te szeretnél hinni önmagadban, és biztosít arról, hogy pontosan olyan benyomása van rólad, amit te legjobb tudásod szerint szeretnél nyújtani önmagadról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)