Elmentél tőlem s én hagytam menj csak el,hiába lett volna minden ki menni akar, azt hagyni kel!l Mosolygott hozzá az arcom, de mögé senki sem néz ,játszani a közömbös embert most látom csak, milyen nehéz. Elmegyünk egymás mellett némán, két szemed rám nevet, mosolyogva köszöntelek én is ,de hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek a lelkünk sír, az arcunk neve.t Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván, de nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében.